A hagyományoknak megfelelően az Ady téren vette kezdetét a városi ünnepségsorozat. 1987-ben állították fel itt Petőfi Sándor, a forradalom költőjének bronzszobrát, Tóth Béla alkotását. Koszorút helyeztek el a talapzatnál a szombathelyi és a Vas vármegyei önkormányzat, a kormányhivatal, valamint a helyi pártok vezetői. Majd átvonultak a Március 15. térre, ahol a 11-es Huszár hagyományőrzők közreműködésével, a Himnusz hangjaira ünnepélyesen felvonták az országzászlót.
250315unnepi_musor
Himnusz
A kedvezőtlen időjárás miatt a szervezők már pénteken úgy döntöttek, hogy a Savaria Múzeum kertjébe tervezett programot a sportházba helyezik át, itt folytatódott tehát a rendezvény. Vajon elgondolkodunk-e, mit is jelent számunkra a szabadság? - tette fel a kérdést ünnepi beszédében László Győző alpolgármester. A szabadság alapvető fontosságú, akár a víz, és csak akkor tűnik fel, mekkora szükségünk van rá, ha hiány van belőle.
László Győző - alpolgármester
Furcsa időket élünk. A szemünk előtt zajlik az átalakuló történelem. Vannak, akik újra akarják élni még a múltat is, nem tudni, ki az elnyomó és az üldözött, az áldozatból is pillanatokon belül bűnbak válhat. Átkeretezés - ez is egy szó, amit csak nemrég ismertem meg. Ha valaha, hát napjainkban igazán szükségünk van 1848-49 hőseinek intelmeire, hogy tudjuk tartani az irányt, amit ők jelöltek ki számunkra.
Arra figyelmeztetett: jusson eszünkbe, milyen hatalmas kincset kaptunk őseinktől. Úgy fogalmazott, hitet kell tennünk a szabadság mellett. Összefogásra, egymás meghallgatására, a gyengék védelmezésére, a társadalmi szerződés újbóli megerősítésére biztatott.
Csak a költő, ha visszatér, a költő ha visszatér, míg a Földön ember él, a költő visszatér.
A Paragvári Utcai Általános Iskola Kodály-kórusának előadásával folytatódott a program, majd a Derkovits Gyula Általános Iskola diáksága mutatott be ünnepi műsort.
Azt mondom, haza, és látom a falut, ahol születtem.
Felidézték a március 15-i forradalmi eseményeket, elhangzott a 12 pont és a Nemzeti dal is.
És mi mégis láncot hordunk, ide veled régi kardunk .... rabok tovább nem leszünk!
Eljárták a huszártoborzó verbunkot, a lányok pedig gyászkendős tánccal érzékeltették az itthon maradottak fájdalmát. Bár a szabadságharcot leverték, a magyarok hazaszeretete és szabadságvágya mit sem csökkent.
Éjjel tűzben égve ... ígéret felé.
Az ünnepi megemlékezés sorozat a Múzeumkertben, Horváth Boldizsár egykori igazságügy miniszter szobránál ért véget. A város akkori főjegyzőjeként ő vetette papírra 1848. március 17-én a szombathelyi 16 pontot, amely a szabadságvágy első vidéki megfogalmazása volt. Koszorút helyeztek el a városi és a Vas vármegyei önkormányzat, a kormányhivatal, a fegyveres testületek vezetői, valamint pártok és társadalmi szervezetek képviselői.
